Helló mindenkinek!

Sajnos kicsit le vagyok maradva a beszámolókkal, de remélem a következő hetek nyugalmasabbak lesznek és lesz időm blogolni egy keveset!

ha emlékeztek, ott hagytuk abba, hogy útban Zambiába sikeresen odaadományoztunk tizennyolcezer dollárt a reptéri tolvajoknak ...

A szokásos "Business Class"-on utaztam mint általában, de amilyen szerencsém van, éppen egy haldokló mellett kaptam ülést!  A pasi kréta fehér volt és az egyik szeme mögött mintha nem lett volna koponyacsont, ennélfogva a szemgolyója az elvárhatónál vagy három centivel mélyebben ült a fejében és a szeme helyén csak egy rés volt.  Ez még nem lett volna probléma, de folyamatosan hörgött ott nekem.  Nem csak azzal az egyenletes, talán még andalítónak is mondható hörgéssel, amit az ember egy haldoklótól elvárna, hanem mindíg egyre erősebben és erősebben.  Amikor a hörgés eléggé felerősödött, akkor egy ápolónő előrejött a turista osztályról és beadott neki valami gyógyszert, amit egy vödör forró vízben kellett felmelegíteni. 

Én szorgalmasan ittam a portóimat, de így sem tudtam megnyugtató választ találni pár kérdésre.  Mi lesz, ha ez a pasi itt meghal nekem?  Egy hullán keresztül fogok kimászni a WC-re?  És mi lesz reggelinél?  Eszegetem a rántottámat, miközben krétafehér, rigor mortisba merevedett ujjak markolják mellettem a karfát?

Azért szerencsésen megérkeztünk és a haldoklóban is maradt kb 6-8 százalék élet a végére.  Remélhetőleg azt a párszáz métertes sétát is túlélte, amit a Lusakai reptéren a repülőgéptől a terminálig kellett megtenni a kifutópályákon keresztül, működő turbinák és propellerek között.  Hát, igen, itt már a dzsungel törvényei uralkodnak: a gyengét megeszi az oroszlán vagy kettévágja egy propeller.

A szálloda is jó volt, a hajszárító már az íróasztalba volt beépítve, ami azért nagy előrelépés a TV-szekrényhez képest.  Azért egy dolog nem hagyott nyugodni: a szálloda szolgáltatásai között volt "tradicionális afrikai talpmasszázs".  Namármost én fejben átfutottam az afrikai kultúra szakirodalmát ( lásd Tamás Bátya Kunyhója és Rémusz Bácsi Meséi) de utalásszerűen sem találtam bennük nyomokat a talpmasszázsra.  Gondoltam, akkor inkább várok még vagy negyven évet és hagyom, hogy ez a tradíció egy kicsit mélyebben ivódjon bele a helyi kultúrába.

A konferencia maga nem volt igazán különös, azon kívül, hogy egész idő alatt arra vártam, hogy befejeződjön, és végre átrepülhessünk Livingstone-ba a Victoria vízeséshez.  Na, arra ugyan várhattam, mert amikor fel akartuk venni a repülőjegyet, kiderült, hogy elvesztették a foglalásunkat.  Rohanás vissza a szállodába, foglaltunk a következő két napra egy kocsit sofőrrel, ami levitt minket a vízeséshez.  Ezzel talán jobban is jártunk, mert láttunk valamit az országból.


Lusaka városa az utolsó látogatásom óta sem fejlődött túl sokat.  Van benne egy templom, a parlament meg a Nemzeti Múzeum.  A kocsiból fényképezve viszont felfedeztem a "Justicia Szemet Huny" című szobrot a legfelsőbb bíróság kertjében.  Nem tudom szándékosan ábrázolták-e az istennőt szemkendő nélkül, de ha van ország, ahol ez a szobor stílusos, hát az Zambia!

Már vezettünk egy órát, amikor a sofőr félreállt egy étteremnél.  Mondta, hogy most menjünk WC-re, mert a következő két-háromszáz kilométeren nem szívesen állna meg.  Az történt ugyanis, hogy pár nappal azelőtt az egyik teherautó sofőrje megállt azon a területen, hogy a bokrok között végezze el sürgető  teendőit.  A kocsikísérő pár perc múlva keresni kezdte, mert nem értette mi tarthat ennyi ideig a dolgon.  Meg is találta, csak addigra félig már egy kígyó szájában volt a pasi.  A kígyót agyonverte, úgy ahogy volt emberestől feltette a platóra és bevitte a rendőrségre.  A rendőrök ott vágták le a kígyót a hulláról.

 A WC viszont tényleg kultúrált volt.  Még illatosító is volt a piszoárban.  Igaz, hogy felette ott lógott egy papundekli tábla a "Ne edd meg!" felirattal.  Ugye az ember bemegy a WC-be, könnyít magán, aztán mint a jobb éttermekben vacsora után a mentolos cukorkát, elszopogatja az illatosítót!  Azért azon érdemes elgondolkozni, hogy hány alkalommal ehette meg valaki az illatosítót, mire a tulaj vette a fáradtságot és kiakasztotta ezt a táblát?

Végülis minden különösebb probléma nélkül túléltük az utat.  Láttunk néhány települést meg fafaragás árust.  Majdnem vettem is egy szobrot, de a kínai kollégám lebeszélt róla, mondván, hogy mindez amit itt látok, Kínából és Indiából jön, onnan importálják ide.  (Azért ezen megáll az ész: Kína és India afrikai faragásokat exportál Afrikába, a világ egyik legszegényebb országába, ahol azokat a Lusaka és Livingstone közti út két oldalán árulják!  A reptéren hazafelé azért leellenőriztem a dolgot.  Igen,  rengeteg szobron ott volt a "Maid in China" felirat.)


Végül megérkeztünk Livingstone-ba, és ugyanazzal a lendülettel elmentünk megnézni a naplementét a Victoria vízesés Zambiai oldalán. Nem lettek annyira jók a képek, de azért ideteszek egyet:


Másnap reggel hajóztunk egyet a Zambezi-n majd a zimbabwei határ felé vettük az irányt, hogy megnézzük a vízesést a másik oldalról is.  A zimbabwei határátlépés is egy érdekes dolog volt.  A határon van két drótkerítés, köztük pedig egy barakk.  A barakkban van egy pult két ablakkal.  Az első ablaknál ül egy ürge, aki az előttelevő csomagolópapírból letép egy féltenyérnyi darabot, ráír egy számot (a mi esetünkben egy hármast, mert hárman voltunk) majd rányom egy pecsétet.  A másik ablaknál megnézik a papírfecnit és nyomnak rá mégegy pecsétet.  Aztán odasétálunk a másik kerítésnél lődörgő suhancokhoz, akik elveszik a papírfecnit és egy kukába dobják, majd intenek, hogy mehetünk át a határon .

A vízesés viszont fantasztikus látvány volt!  Nem egyszerű leírni azt az érzést.  Több mint egy kilométer hosszan, száz méter mélybe zúdul alá a víz.  A dübörgés leírhatatlan.  Mindenütt vizcseppek lebegnek a levegőben, és ha süt a nap, akkor az ember szivárványt lát mindenütt.  Nem viccelek, mindenütt!  Fordítod a fejed és a szivárványív fordul a tekinteteddel együtt.  Olyan, mintha a szemedben lenne a szivárvány, nem kívül. Az ember csak áll a hatalmas vízfüggöny előtt a fülsiketítő dübörgésben és mindent körülvesz a szivárvány! 

Nem volt egyszerű fényképezni a mindenütt ott lebegő vízpermet miatt, de azért egy-két képet sikerült csinálnom.  Itt az egyik: