Este kilenc körül indul a gépünk Vietnámba, Bangkok-on keresztül.  Boeing 747, Business Class, felső fedélzet.  Szokásos menü, marinált lazaccsíkok spenótágyon, creme brule desszertnek.  A borválasztékot is növelte a KLM, ezen a járaton például kínai édes chardonnay-t ajánlanak a lazachoz.  A desszert borral azomban nem kockáztok, maradok a jól bevált portóinál.  A hatodik pohár után nyugtalanító kérdés ébred szunnyadni vágyó lelkemben: tényleg helyénvaló-e hogy én portói ivással szolgálom a világbékét?  Pár perc gondolkodás után megtalálom a választ: Igen. 

Másnap reggel érkezünk Bangkok új repterére.  Stresszes a dolog.  Bazi nagy reptér, hat óra várakozási idő és én nem tudom, hol van masszázs-szalon!  (Ezt a repteret nemrég adták át, tavaly még a régire érkezett minden gép.)  Szerencsére csak két mozgólépcsőn kell felmennem és ott van az egyik.  A masszázs-szalon keresése okozta stresszt egy kétórás hát-kar-fej-láb masszázs kombinációval próbálom oldani - sikerrel.

Este tíz körül érkezünk Hanoi-ba.  Minibuszunk halkan suhan a Sheraton szálló felé, majd ugyanilyen halkan suhan el mellette és parkol le egy jóval szerényebb hotel előtt.  Ez a hotel is nagyon luxus: még habfürdőt is adnak, pedig nincs is kád a fürdőszobában.  (Három napig azzal zuhanyoztam, mire észrevettem.  Akkor tűnt fel, hogy milyen poros az üveg.  Gondolom a takarítónő az első napon rémülten kereste a fürdőkádat, aztán belátta, hogy valószínűleg csak én vagyok hülye...)

Az utcán 30 fok, a szobában 35. A legendás vietnámi ipar remeke, az egyszeresen rétegelt ablak remekül tartja a meleget.  Bent a szobában.  A hőséggel az öklömnyi méretű légkondi küzd hörögve.  Sebaj, aludni úgysem tudnék, mert ugyanez az ablak fantasztikusan vezeti az utcai zajt.  A minibár felett kis tájékoztató füzet "Hotel Liberty 1", "Warm as always".  Na barátaim, ebbe beletaláltatok!

Hat sörrel és két whiskey-vel későbbre már a szoba is elfogadható hőméréskletűre hűlt, a közlekedés zaja is elcsitult.  Na, nem mintha addigra ez érdekelt volna.

Másnap reggel 12-kor frissen és üdén ébredek.  Pont idejében ahhoz, hogy elérjem az üzleti ebédet.

Vietnám gyönyörű ország!  A tájak, gyönyörűek, a kaja finom, a lányok pedig csinosak.  Többen felvetették, hogy hűtőmágnes helyett inkább belőlük kellene néhányat hazavinni emlékbe.  Állítólag tizenöt gallon gyomirtóért cserébe akár kettőt is lehet kapni...

Masszírozni viszont nem tudnak.  A vietnámi masszázs jórészt abból áll, hogy taposnak az ember hátán, megpróbálják a könyökcsontjukat az ember bordái közé feszíteni és a legváratlanabb pillanatokban megrántják egyes testrészeit.  (Nem, nem azt a testrészt rántják meg!!!  Ahhoz speciális, teljes test masszázst kell kérni. És itt a "teljes"-t szó szerint értem.)

No mindegy, elkezdődött a konferencia.  A vietnámi külügyminisztérium egyik vadonatúj épületének legfelső szintjén az egyik konferenciateremben.  Sajnos az épület annyira új volt, hogy a mi termünk kivételével még semmi sem volt benne.  Abszolut semmi.  Se bútor, de légkondi, se semmi.  Szóval a teremben kellemes húsz fok, a folyosón meg negyven és festékszag.

Ezzel még nem lett volna baj, de a konferencián jórészét Vietnámiul tartottak előadásokat, a  tolmácsolás meg csak Angolról Vietnámira volt megszervezve.  Lényeg a lényeg, a második nap végére már csaknem folyékonyan beszéltem Vietnámiul.

Ezután következett egy hajókirándulás a Ha Long öbölbe, még két nap konderencia majd Bangkok reptér, masszázs, portói aztán Amszterdam reptér.

Ha netán valakit érdekel, itt van pár kép az útról:

http://www.xs4all.nl/~slaza/Trips/Vietnam/images.html