Magam is elég sokat repkedek a világban, de a kollégáim még többet.  Elég annyit mondanom, hogy kb. kétszáz elenőr dolgozik nálunk, akik folyamatosan járják a világot és vegyipari üzemeket ellenőriznek.  Meg perrsze vegyifegyver raktárakat és megsemmisítő helyeket.  Gondoltam, talán hasznos lehet, ha megosztok pár dolgot amit a repüléssel kapcsolatban tanultam a magam vagy a mások kárán...

Mikor még úgy érezzük rengeteg időnk van, mert csak másnap megy a gép ... pedig már régen ráfaragtunk...

Néhány légitársaság szeretettel alkalmazza a "reconfirmation" eljárását. Ez abból áll, hogy az embernek fel kell hívnia utazás előtt a légitársaságot, és jó utashoz illően megerősíteni, hogy másnap tényleg repülni fog.  Ez ugye érdekes, hiszen a jegyet már megvettem, nyilván utazni is akarok...  Az eljárás persze tovább finomítható: be lehetne vezetnei a "re-reconfirmation" is.  Ez azt jelentené, hogy két nappal korábban fel lell hívni a légitársaságot bejelenteni, hogy másnap majd szeretnénk reconfirmálni.  A procedúra tulajdonképpen a végtelenségig ismételhető.

Aki már vezetett háromszáz kilométert 160-as átlaggal mert ezek közül valamelyiket ottnon (vagy máshol) felejtette, az tudja miről beszélek.  Tulajdonképpen minden mást lehet pótolni szinte bárhol. 

Egy reptérre sohasem lehet elég korán elindulni.  Nincs az a mindenható, aki garantálni tudná, hogy időben odaérünk.  Csak egy rövid lista, mi minden történt már velem (többször is) a reptérre vezető úton:

1. autópálya lezárás,
2. vonat kimaradás,
3. pálya karbantartás,
4. villamos lerobbanása,
5. taxi defekt és még sorolhatnám. 

Szóval próbáljunk indulás előtt legalább két, de jobb ha három órával kint lenni a reptéren.

A késői "check-in" tulajdonképpen egy szerencsejáték.  Amit nyerhetünk vele az az, hogy "upgrade"-elnek minket "business class"-ra.  Ez akkor szokott bekövetkezni, ha nagyon tele van a gép és a "check-in desk operator" úgy döntött, hogy feltehetően már nem fogunk felbukkanni és odaadta a jegyünket valaki másnak.  Amit bukhatunk vele, az viszont elég sok: ha a "business class" is tele van, akkor egyszerűen nem fogunk felférni a gépre.  Az útaskísérő kedvesen mosolyogva elhajt minket a fékbe, mehetünk a következő járattal, kapunk valami kártérítést vagy ilyesmi.  Mindenképpen nagy szívás.  Én nem vagyok rajongója az orosz rulettnek, szóval azt javaslom, hogy ezzel csak az próbálkozzon, aki legalább platinum-szintű törzsutas, vagy belső információja van a járat telítettségéről.

A másik, általam kedvelt stratégia a korai "check-in".  Ha a pult nyitásra odaérünk akkor gyakorlatilag szabadon választhatunk ülést magunknak.  Ha kis gépen utazunk, akkor kérjünk egy folyosó felőli ülést a vészkijáratnál.  Ebben az a szép. hogy abban a székek távolabb vannak egymástól.  Hátránya, hogy nem tarthatjuk a kézipoggyászt az előttünk levő ülés alatt. Pozítív viszont, hogy ha nem fér fel a csomagunk a csomagtartóba, akkor majd a steward(ess) megoldja a kérdést.  nagy gép esetén meg lehet próbálni a beszálló ajtó előtt első sort kérni.  Itt ugyanis nincs előttünk másik sor ülés, csak a beszálló folyosó.

A folyosó felőli ülést nem véletlenül válsztottam.  Az, hogy az ember a felhőket bámulja utazás közben, valóban romantikus, viszont pár óra elteltével egyéb szükségletei is lesznek. Mit ne mondjak, roppant kellemetlen két alvó utitárson verekedni át magunkat amikor WC-re akarunk menni...

Még jobb, ha a "check-in"-t interneten intézzük.  Ezt általában a gép indulása előtt 24 órával megtehetjük.  Itt megnézhetjük a repülő alaprajzát és szabadon válogathatunk az ülések között.

Jó tudni, hogy általában két órával a gép indulása előtt lehet "chek-in"-elni. Ez nem kőbe vésett szabály, de általában ez van.  Néhány reptéren be sem engednek a váróba, ha nem tudsz olyan jegyet mutatni, ami két órán belül indul...

No, tegyük fel, hogy minden rendben.  Megkaptuk a beszállókártyát.  Eltettük biztos helyre.  Oda, ahonnan nem ránthatjuk ki véletlenül, de hozzáférünk, ha szükséges.  Akár be is mehetünk a váróba.  De nem kell azt úgy elkapkodni!  A következő bejegyzésben majd elmesélem, hogy akkor innen hogyan tovább - TAKTIKUSAN!